2. fejezet

A következő hét is hamar elrepült.A legtöbb időmet Demivel töltöttem és próbákkal,de sokat találkoztam Justinnal.Nagyon jó fej srác.Kedves volt és vicces.Élveztem a vele töltött időt.A gyomrom mindig megremegett amikor megláttam.Nem igazán értem még mindig,hogy mi vele az a nagy titok,de nem bánom,hogy 'újra' megismerem.Kedvelem őt.
Az énekléssel is sokat segített.Megkérte Demi-t,hogy had jöjjön be pár órámra.
-Na jó még egyszer-fogta Demi a fejét a tánc órán pénteken.Nem tehettem róla.Justin egyfolytában röhögtetett és nem tudtam oda figyelni.
-Oké,oké .Menni fog-rázkódott még mindig a vállam,de igyekeztem lenyugodni.Elkezdődtek a Figure 8 -t első ütemei mire én a tükörben nézve magamat,nőiesen és határozottan előre léptem.A koreográfia nekem egyszerű volt.A lényeg az volt,hogy mindig maradjak nő benne.A többi táncosnak már nem volt ennyire könnyű.Az egyik táncos hiányzott.A helyét addig Justin vette át.Az utolsó  refrénnél Justinnak mellettem kellett állni,felső testtel felém fordulva.Nekem pedig csábítón végig kellett simítanom a felső testén aztán amikor a szöveg elérte az impulzust, erősen el kellett őt löknöm magamtól.
-Na végre!-sóhajtott fel megkönnyebbülten Demi-Remek!Nagyon jók voltatok!Mia ne felejtsd el,otthon még gyakorolni ezt a nagyon komoly merengős tekintetet. Úgy kell el énekelni,hogy az arcod tükrözze a dalt.A táncosoknak köszönöm!Pihenjetek sokat holnapig!Mia te pedig még gyere az éneket gyakorolni!
Elköszöntem a táncosoktól.Justin követett minket a kis helységbe mire Demi fenyegetőn ránézett-Justin ,tudod,hogy imádlak,de ha csak egy fél poén is elhagyja itt a szádat és nem hagyod Mia-t dolgozni,kirúgatom a segged innen,világos?-Justin pedig tisztelegni kezdett.
-Na ,most ,hogy ezt megbeszéltük-tapsolt kettőt Demi-Kezdhetjük is!
Mindent beleadtam a dalba.
Még este fürdés közben is a figure 8-t gyakoroltam .Az Ipodomból üvöltött miközben és forró fürdőt vettem meggyújtott gyertyák közt.Semmi másra nem vágytam ,csak egy kis kikapcsolódásra.
-Mia!Keresnek-üvöltött át az ajtón Florida.
-Ki az?
-Justin
-Mond meg neki,hogy várjon meg-kiáltottam utoljára aztán magamban szitkozódtam amiért elfelejtettem,hogy megbeszéltük,hogy ma találkozunk .Kimásztam a kádból,megtörölköztem aztán kimentem a szekrényemhez.Kivettem egy halom ruhát és  felöltöztem. A hajamat szabadon hagytam és feltettem egy natúr sminket ami szempillaspirálból és halvány rúzsból állt.Egész hamar elkészültem aztán lementem a közös helységbe ahol Makenzie már Justin előtt dobálgatta a haját.
-Ne haragudj.Elfelejtetem ,hogy megbeszéltük-szabadkoztam miközben lementem a lépcsőn.
-Semmi baj.Mehetünk?-vette figyelmen kívül Makenziet.
-Persze-léptem el mellettük egészen át az ajtóig.Nem tetszett ahogy Makenzie Justinra néz.Ez baromság hiszen hivatalosan csak két hete ismerem és nem vagyunk együtt,mégis legszívesebben rá üvöltettem volna,hogy 'NE MERJ RÁNÉZNI!'.Morogva megvártam amíg Justin elköszön tőle és csak úgy sétálni kezdtünk.
-Baj van?-nézett rám-Nem beszélsz valami sokat ma..
-Nincs.
-Biztos?
-Biztos.
-Nekem nem úgy tűnik...
-Rossz a látásod-nem volt igazán kedvem vele beszélgetni.Abban a pillanatban ölni tudtam volna egy zacskónyi porért.Meg rémültem attól a szükségérzettől és igyekeztem a földet bámulni.
-Ideges vagy a fellépés miatt?
-Ahha
-Nem kell.Ügyes leszel-mosolygott bátortalanul.
-Kösz-éreztem ahogy megszédülök egy pillanatra.
-Hé,Mia!Jól vagy?
-Mi?Persze.Megvagyok-szedtem össze magam.Nem éreztem még ennyire gyengének magam sohasem.
-Csak mond el mi van!-ültünk le egy nagy sziklára.
-Nem akarok most erről beszélni-a hangom megremegett.
-Értem.De ugye tudod,hogy ettől még számíthatsz rám,bármi van.
-Köszönöm-csak ennyit tudtam mondani.Ettől kezdve egész este egy szót sem szóltunk.Sétáltunk egy nagy kört aztán visszaindultunk.
-Sok sikert holnapra-nézett rám szomorúan elmosolyodva amikor a házhoz értünk.
-Köszi-azt akartam,hogy megöleljen.Érezni akartam a teste melegét .A nyakába akartam fúrni a fejemet,de nem tettem.Nem ölelt meg,és én sem őt.Ürességet érezve a mellkasomban csuktam be az ajtót.Aztán felmentem az emeltre a szobámba.Megmostam az arcomat ,átöltöztem pizsamába és próbáltam elaludni.Nem akartam az ingerre gondolni.Gyűlöltem,hogy ilyen gyenge vagyok ezzel szemben.

Reggel lezuhanyoztam aztán elolvastam Demi üzenetét aki arra kért,hogy hívjam,hogy ha felébredtem.Megcsörgettem .Arra kért,hogy menjek be egy fellépés előtti próbára .Felöltöztem és elindultam.
-Jó reggelt-mosolygott szélesen amikor meglátott.
-Neked is.
-Kezdhetjük?
-Persze-dobtam le a táskámat aztán beálltam a táncosok közé.Elpróbáltuk .Nem volt semmi baj vele.
Közeledett az adás.A fodrász épp a hajamat csinálta hippi fonásba .A sminkes is megérkezett.A szememet ismét sötéttel emelték ki a számat pedig vörös rúzzsal.A styleist vörös ruhát és hozzá illő kiegészítőket adott rám.Kész voltam,hogy megmutassam mit tudok.Én kezdtem.Kezdeni a legnehezebb.Meghallottam a nevet mire beálltam az ajtó mögé.Az ajtó lassan szétnyílt.
Lehajtottam a fejemet .A dal első ütemei elkezdődtek.A táncosok minden erős ütemre pózt váltottak.Én csak álltam köztük lehajtott fejjel .Aztán hirtelen felemeltem és énekelni kezdtem .Egy lépés előre,megáll.Újabb lépés,megáll.Refrén ,rogyaszt,megdöntött mellkassal énekel.Újabb lépés.És újabb .Oldalra dőlni,hagyni,hogy a táncosok megtartsanak aztán a refrénnél vissza lökjenek.A lassú résznél lehajtott fejjel az orrunk elé nézni.Felkapni a fejünket amikor meglátjuk ,hogy mellénk állnak.Sokáig a szemébe nézni,végig simítani a mellkasán aztán amikor közelebb hajol és a zene elkapja az impulzust, erőteljesen ellökni és előre menni.A dal végén pedig a hang rebegtetésnél hullámvonalban leborulni.
Őrült tapsihar hangzott fel mire szélesen elmosolyodva felálltam.
-Nagyon jó volt Mia-kezdte ismét Simon-Bár jó volt,de most mégsem érte el azt a vonalat amit múlthéten túl is szárnyaltál.Nem a hangoddal volt a gond...téged nem éreztelek annyira biztosan mint akkor.Szedd össze magad!
-Köszönöm-motyogtam.Én nem éreztem rossznak és éppen ezért bántott amit Simon mondott.
-Egyet kell értenem Simon-val-vette át a szót Paulina-Tényleg nem voltál benne 110%-n .Lehet azzal rontottad el,hogy az előző dalt úgy énekelted el ahogy ezzel magasra téve a lécet magadnak.Nem tudom mi volt ez a mai,de remélem jövőhéten jobban oda teszed magad-mosolygott keserűen.
Szomorúan hagytam el a színpadot.
-Semmi baj,szuper voltál-ölelt át szorosan Florida.Ő az utolsó volt .Addig próbálta önteni belém a lelket.Aztán fel kellett mennie a színpadra.Gyönyörű rózsaszín ruhája lánya hullámzott utána miközben felfutott a színpadhoz vezető lépcsőre.A Christina Perri-A thousand of year című számát adta elő.Nagy sikert aratott.Ő pozitív kritikákat kapott szóval viruló fejjel jött le a színpadról.
A kiszavazásnál Schott,Maria és én álltunk ott utolsónak.A gyomrom remegett.Féltem.Féltem a párbajtól és,hogy el kell hagynom a műsort.
-És ...aki ...biztos,hogy....jövőhéten is ...velünk lesz.....SCHOTT MARSHALL!-az amit akkor éreztem amikor nem az én nevemet mondták ki,leírhatatlan volt.Sírni lett volna,kedvem ,de tudtam,hogy vár rám egy harc amit meg kell még nyernem.
Este otthon maradtam és a dalszöveget gyakoroltam.Holnap lesz a párbaj.Már nagyon várom.Izgulok miatta.Mindennél jobban tovább akarok jutni!!
-Szia-dugta be Justin a fejét a szobába.Florida  többiekkel volt.
-Szia-mosolyogtam.
-Segítek gyakorolni ha gondolod.-állt oda mellém,hogy leolvassa a papíromról,mit fogok énekelni.
Justin leült az ágyamra én pedig elé álltam egy üveget tartva a kezemben mikrofon gyanánt.Lehunytam a szemem és énekelni kezdtem.A refrénnél a mellkason majd' beleszakadt.Szívből énekeltem.Az utolsó sorok után kinyitottam a szemem és a döbbent Justin arca bámulta az enyémet.
-Mih-azh?-lihegtem.
-Ha ezt holnap is így fogod elénekelni...-mosolygott sejtelmesen.
-Akkor jó volt?
-Több volt mint jó.Kibaszott jó volt!-csillant fel a szeme.
-Köszönöm-és még mielőtt észrevettem volna mit teszek,magamhoz öleltem.Egy tű sem fért volna el küzdtünk.
-Ööö...bocs-húzódtam el zavartan-Nem akartam.
-Nem ,semmi baj-rázta meg a fejét-Gyere ide!-húzott újra magához.A vállába fúrtam a fejemet .Így álltunk a szoba közepén hosszú percekig.Éreztem az illatát .Döbbenten elhúzódtam.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Én...emlékszem az illatodra-a szívem majd' kiugrott a helyéről.Ez az illat...biztonság érzetem támadt tőle.Justin ismét a karjai közt tartott.Nem győztem betelni azzal a 'Justin illattal'.Hűvös arcbőre a nyakamat súrolta amitől kirázott a hideg.
-Justin?-kérdeztem.
-Hm?
-Ha azt mondanám feküdjünk le,te megtennéd?-néztem rá.Döbbenetében a szeme majdnem kiugrott a helyéről.Még a levegője is bent rekedt.
-Te most viccelsz velem?-fürkészte az arcomat.
-Nem viccelek.Feküdj le velem!Tudom,hogy már nem vagyok szűz.A naplómban leírtam.De ..arra nem emlékszem,hogy milyen.Milyen érzés együtt lenni valakivel.Te vagy a legjobb barátom.Benned megbízom-érveltem.
-Mia én nem hinném,hogy...-kezdte ,de a kezemet a szája elé tettem.Megcsókoltam a kulcscsontját és közelebb húztam magamhoz.Ő nem reagált semmit.Neki döntöttem a falnak és lehúztam róla a felsőjét.A szemkontaktust végig tartottuk.Levettem magamról én is a pólómat ,a tekintete pedig akaratlanul is a melleimre tévedt.Szinte láttam ahogy harcol magával.Megfogtam a kezét és az egyik mellemre tettem.Válaszul elakadt a lélegzete.Az arcomat az ő arcéhoz dörgöltem és a füle mögötti érzékeny pontot megpusziltam.Felmordult és a hajamba túrva lecsapott a számra.A nyelve átsiklott az ajkaimon és érzéki játékot kezdett el játszani az enyémmel.A pulzusom megemelkedett és a nyakába kulcsoltam a kezemet.Belenyögtem a csókunkba.Mire Justin hirtelen elhúzódott.A tekintete sötét volt .Elfordította a fejét.
-Mi a baj?
-A fenébe is!Megígértem magamnak,hogy ezúttal mindent jól fogok csinálni.Ne csináld ezt velem mert meghalok.Vedd fel a pólód!-utasított és oda dobta hozzám .Teljesen össze voltam zavarodva.
-Ne nézz már így rám!-túrt a hajába.
-Totál hülyét csináltam magamból-motyogtam-Azt hittem tetszem.
-Mert tetszel is!Mia ha csak rád nézek merevedésem van-röhögött fel kínosan-De nem akarom elsietni a dolgokat.Többet jelent mindennél,hogy legjobb barátok vagyunk.De egy barátság-extrákkal kapcsolat most mindent tönkretenne.
-Értem.Most elmennél légyszi?-néztem rá.
-Mi?Ne már!-háborodott fel-Én csak neked akarok jót!-húzott le az ágyra maga mellé.A mellkasán pihentettem a fejemet ,ő pedig fél kézzel átölelt.
-Te vagy a legjobb barátom-motyogtam félálomban.
-Tudom-puszilta meg a fejem tetejét aztán lehunytam a szemem.