14.fejezet

13. fejezet

12. fejezet

11. fejezet

10. fejezet

9.fejezet

8. fejezet

7.fejezet

6. fejezet

5. fejezet

4. fejezet

3.fejezet

A gyomrom őrülten görcsölt amikor beléptem a styleisthoz.Felöltöztetett , a hajamat loknisra göndörítették,a szemem természetes hatású sminket kapott,de a szám tűz vörösen rikított.Készen álltam ,hogy nyertesként térjek vissza az X-factor házba.Határozott voltam.Tudtam,hogy azzal,ha hagyom,hogy egy párbaj megtörjön,nem érek el mást,minthogy haza küldjenek.
Szóval az igazi érzéseimet,mélyen elnyomva,úgy álltam fel a kétszárnyú ajtó mögé ,hogy biztos voltam a dolgomban.Felcsendült az Unconditionally első pár üteme.Lehunyt szemmel kezdtem el énekelni.A nézőtéren mindenki csendben volt.Hagytam,hogy a zene átjárja a testem.Az első refrénnél nyitottam csak ki a szememet.Ugyan azt éreztem amit tegnap amikor Justinnak énekeltem.A mellkasom majdnem kiszakadt ,úgy énekeltem.Szívemet lelkemet beleadtam.Tudtam mit akarok.A következő héten is ezen a színpadon énekelni.
A lassú részt követő kitörésnél ,olyan érzésem volt mint amikor valakibe villám csap.Kirázott a hideg és feltöltött energiával.Határozottan álltam ott és lehunyt szemmel énekeltem az utolsó sorokat.Amikor végeztem,könnyes szemmel néztem végig a közönségen.Néma csend volt.Egy pár pillanatig még maradt ez a felállás,de aztán egy emberként állt fel mindenki.Minden néző és a zsűri.
-Köszönöm.Köszönöm szépen-bólintottam vissza nyelve a könnyeimet.
-Tudod amikor megláttam ahogy kijössz a fal mögül azt hittem ,egy angyal jött be-kezdett bele Simon-Aztán elkezdtél énekelni és már nem csak hittem,hogy egy angyal van itt.Egyszerűen elképesztő voltál!Látszott az az erő benned és a hangodban ami tegnap visszavonulót fújt.Szerencsének érzem magam ,hogy az én műsoromban fedeztek fel.Nagyon jó volt!
-Köszönöm-nevettem fel miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Simon arra büszke,hogy a műsora fedezett fel.Én arra is büszke vagyok,hogy én lehetek a mentorod.Annyi erő van benned mint nagyon kevés más emberben.Csak sajnos néha eltűnik ez az erő.Nem értem miért,de remélem ez a párbaj megtanít arra,hogy sose fogyjon ki az erő ami benned van!Fontos,hogy elkísérjen egész életedben!-vette át  a szót Demi .A többi zsűri kritikája után Maria megállt mellettem.
Egyenként újra véleményt mondtak.
-Tudod Mia,bármennyire is nagy erő lakozik benned,van benned egy visszatartó erő.Ami néha meghúzza a vészféket.Ne engedd neki!Énekelj úgy mintha tudnád,hogy utoljára énekelhetsz!Maria,tapasztalt vagy,nem hagyod ,hogy kiessen a kezedből az irányítás.Ilyennek kell lennie egy profi énekesnek.Sajnálom Mia,de neked kell haza menned-nézett rám Paulina.
Bólintottam.Az ujjaim csuriba szorultak.Nem hagyhattam el ezt a helyet.
-Mia,te egy fantasztikus lány vagy.Gyönyörű,kedves,figyelmes,könnyes tanulsz a hibáidból.Tegnap igaz,hogy nem úgy énekeltél mint ahogy kellett volna,de szerintem ezzel a dallal elfeledtettél velem mindent-nevetett Demi-Maria.Igaz,te tapasztaltabb vagy ,de a hangod nem olyan erős mint Mia-é.Nem csak azért mondom,hogy Mia jusson tovább ,mert a mentoráltam...úgy érzem neki több keresnivalója van itt.Sajnálom.
-Tehát egy szavazat Maria Delgado -ra és egy szavazat Mia Becckert-re.Simon?
-Megnehezítettétek a döntésem.Maria ,amikor énekeltél,szinte biztos voltam benne,hogy téged juttatlak tovább,de most,hogy hallottam Mia-t,már nem vagyok biztos benne...-sóhajtott egyet-Elegyszerűsítem.Sajnálom Maira,de Mia-ban többet látok mint X-Factor.-már csak egy szavazat kellett,hogy tovább jussak.
-Nem tudom mit mondjak-vette át a szót Kelly-Maria,tehetséges ,fiatal anyuka vagy.A hangod nem szabad,hogy csak a konyhába vezessen.Mia..szavakat nem találok arra amit te ma itt leműveltél.Ilyen átéléssel nagyon ritkán énekelnek az emberek.Ma este nem hagytad,hogy a külső hatások gátoljanak és ez tisztán látszott.Kizártál minket a fejedből.Csak te és a dal voltatok.Példaértékű volt a produkciód.A 'Hogy hozd ki magadból a legtöbbet' címszó alatt.Részemről az öröm,hogy megmutathattátok magatokat.Azt ,hogy mit tudtok,de döntenem kell...-ült feljebb a székén-Nagyon sajnálom Maria,de neked kell haza menned-A megkönnyebbülés szép lassan indult el a hasamból és szétáramlott az egész testemben.Sírva öleltem át Maria-t aztán megjelentek a többiek.Mindenki megölelte Maria-t búcsúzásképpen,miközben én meg sem tudtam szólalni,annyira sírtam.Ilyen közel még sosem úsztam cápa mellett viszonylag sértetlenül.Flordia segített lemenni a színpadról és a backstage-ben ölelgetett,hogy lenyugodjak.
-Hé!-hallottam meg Justin hangját mögülem.Flordia lassan -mintha csak egy csomag lennék-átirányított Justinhoz.A vállába fúrtam a fejemet a könnyeimmel teljesen eláztatva szürke felsőjét.A karja szorosan tartott ,megnyugtatott az illata.
-Összegyűrtem a pólód-nevettem fel zavartan amikor elhúzódtam egy pillanatra szemügyre véve a felsőjét.
-Nem baj-vonta meg a vállát,én pedig visszahajtottam a fejem a vállára.
-Csak annyira durva volt ott állni-szipogtam.
-Tudom-simogatta a hajamat.Egyre jobban megnyugodtam ettől aztán felmentünk a közös helységbe mert Justin ragaszkodott hozzá,hogy ünneplés elvigyen magához és egy kicsit lazuljunk.Felöltöztem ,A hajamat szabadon hagytam aztán feltettem egy természetes hatású sminket és már rohantam is Justinhoz.
-Mehetünk?-nézett rám a lépcső aljáról mellette ISMÉT Makenzie-vel.
-Persze-ma nem hagytam,hogy ez elrontsa a kedvem.Justinnal csak barátok voltunk.Ha ő Makenizie-vel akar randizni akkor bár támogatni nem fogom ,mert egy igazi ribancnak tartom,de nem fogok belekötni.
Beültem Justin mellé a kocsiba .A háza valami elképesztő volt.Hatalmas,két emeletes,medencével és jakuzzival.
-Hű-fordultam körbe bent is.Minden gyönyörű volt és annyira összepasszoltak.
-Kösz-mosolygott rám.Aztán valaki kilépett a konyhából.
-Ryan?-mosolyodtam el szélesen.
-Mia!-ölelt meg.Emlékeztem rá a fotókról és a naplómban is említettem.
-Hogy vagy?
-Kösz jól.Minden oké.Ash még mindig szingli?
-Nem veszi fel?-mosolyodtam el keserűen.
-Nem.
-Tudod Ryan,szerintem egy kis időt kéne adnod neki.
-Mia még is mennyi időre van szüksége?Fél éve volt könyörgöm!
-Ne vele kiabálj-fogta meg Justin a vállát.
-Figyelj Ry-sóhajtottam-Amikor valaki közli veled,hogy 'Lefeküdtem valakivel,de esküszöm közben csak rád gondoltam' ,nem olyan egyszerű megbocsájtani.
-De mit kéne még csinálnom?
-Hagyd egy kicsit-simítottam meg a kezét.
Ryan morogva szitkozódott egy sort aztán lelépett.Justin után mentem a konyhába.Hatalmas volt.Világos,tágas,modern cuccokkal.
-Nincs kedved medencézni?-kérdezte fel sem nézve e hűtőből.
-Nincs fürdőruhám.
-Biztos találunk itt valamit-mondta miközben felmentem utána az egyik vendégszobába.Kinyitotta a szekrényt és valóban volt ott nem is egy bikini.
-Megkérdezhetem ,hogy miért tartasz itthon bikiniket?-kérdeztem visszatartott nevetéssel.
-Jobb ha nem tudod-morogta.
-Justin,a barátod vagyok.Fiú vagy.Nyilván volt már fent nálad egy-két lány.Hidd el,engem nem zavar-mosolyogtam bátorítóan.És nem is hazudtam.Nem zavart.
-Oké-oké-tette fel a kezét védekezőn mire megcsaptam a pólómmal.
-Na!Menj le,hogy átöltözhessek!
-Én szívesen maradnék..
-Menny már!-löktem ki nevetve.Áthúztam a fejemen a felsőmet aztán kikapcsoltam a melltartómat és a helyére felvettem azt a fekete nyakba kötős darabot ami éppenhogy csak jó volt rám.Parányi bikinifelsőt egy még parányibb alsó követte.Ahogy megnéztem magamat a tükörben,rájöttem,hogy tulajdonképpen akár meztelenül is mehetnék a medencébe.Nem sokkal mutatna többet mint ezeket az apró háromszögek.
Magam köré tekertem a törölközőmet , a hajamat pedig copfba fogtam,hogy ne nagyon vizezzem össze.
Ahogy a lépcsőn lefele lépkedtem,messziről már láttam,hogy Justin már jakuzzi-ban ül és sört iszik.Halkan eltoltam az ajtót és kiléptem.Gyorsan felakasztottam a törölközőmet,hogy Justin ne lásson,de késő volt.
Szinte éreztem magamon a tekintetét ahogy végig siklik a domborulataimon.
-Hoztam neked pezsgőt meg sört is.Nem emlékeztem,hogy mit szeretsz-motyogta miközben a vizet kezdte nézni.
-Köszi-fogadtam el.Nem keveset ittam.Egyre jobban kezdtem érezni az alkohol hatását.Tudtam ,én mit szeretnék.Megcsókolni őt.
-Justin..-léptem hozzá közelebb míg végül már előtte álltam.Előrehajoltam ,úgy suttogtam a fülébe-Tudod...nagyon szeretnélek most megcsókolni.Az izmai megfeszültek,én pedig élveztem a teste reakcióját.Azt bizonyította,hogy nyertem.
-Mia,kurvára nem könnyíted meg a dolgom,ugye tudod?-nézett a szemembe 'mérgesen'.
-Nem én akarom megnehezíteni a dolgokat hanem te-vontam meg a vállamat-Tudod,hogy akarom és te szenvedsz annyit.Nem én kértem.
-Ó szóval hülye vagyok csak mert most nem akarlak kihasználni?-vonta össze a szemöldökét és most már  valóban kezdett begurulni.
-Én nem ezt mondtam.De nem is kértem tőled,hogy 'szüzességi fogadalmat ' fogadj!
-Igazad van,legközelebb majd megint mindent úgy csinálok mint régen,hogy aztán újra elveszítselek-mászott ki a jakuzziból-Szerintem most jobb ha mész-szólt vissza a válla felett én pedig ott álltam a jakuzziban,teljesen megsemmisülve. Kiszálltam a forró vízből és Justint elkerülve mentem fel az emeltre ahol a ruháim voltak.Vissza öltöztem aztán felé sem nézve kiléptem a házból.Arról fogalmam sem volt,hogy hogyan fogok hazajutni,de azt tudtam,hogy marha gyorsan kéne mert sötétedik és egy idegen városban,ahol azt sem tudod mi hol van,nem szerencsés este bóklászni.Találtam egy buszmegállót és megvártam amíg a jármű megérkezik.Addig utaztam míg egy egészen ismerős terepet meg nem pillantottam.Ott leszálltam,de még várt rám ,hogy hosszú séta.A város teljes sötétségbe burkolózott,csupán a kivilágítás csillogtatta meg az utcákat.Bámulatos volt.
Amikor már lejártam a lábamat,végre megpillantottam a házat.Beléptem ,ledobtam a cipőimet aztán megkerestem Schott szobáját.Matt-el osztozott rajta.
-Hello-léptem be.Schott hanyatt fekve pihent az ágyán ,a kezében egy képregényt tartva.Schott nagyon vonzó srác.Szőke haj,kék szemek,fehér mosoly,széles váll,izmos felsőtest. Nem egy észlény,de a jelenlegi állapotomban csak az érdekelt,hogy jól nézzen ki és könnyebben belemenjen a dolgokba mint Justin.Ő túl érzékeny volt ehhez szerintem.Egy normális srác már rég bedőlt volna,de ő nem.Nagyon furcsa srác.
-Szia!Mizu?-leültem mellé az ágyra és elővettem a legcsábosabb mosolyom.
-Semmi különös.Te,Schott?!
-Igen?
De válasz helyett oda hajoltam és vadul megcsókoltam,miközben az ágyékába markoltam.Ő döbbenten felnyögött aztán még döbbentebben elhúzta a fejét,de csak annyira ,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ez...?-nevetett zavartan.
-Ez egy egyszeri,abszolút érzelem mentes szex lesz.Szükségem van rá,te pedig kéznél vagy-ismertettem őt az igazsággal miközben lovaglóülésben helyezkedtem el rajta és a pólója nyakát megragadva ,újra megcsókoltam.A nyelvünk átsiklott egymás szájába és összefonódott.Nem volt olyan jó mint Justin csókja,de Schott sem volt rossz.
Fordított a helyzetünkön és maga alá gyűrt.Megszabadítottam őt a pólójától ,ő pedig a nyakamat kezdte puszilgatni.Végig nyalta a kulcscsontomtól egészen a fülem mögötti érzékeny pontig tartó ösvényt mire a hajába túrva felnyögtem.Végig simítottam a kezemet a nyakától egészen a nadrággombjáig amikor kínzóan lassan becsusszant alá az ujjam.Schott a párnába csapott és beljebb tolta a kezemet a nadrágjában ahol meg is éreztem,hogy már tettre kész,de azért kibiztosítottam a dolgot pár kézmozdulattal amit lelkes nyögéssel díjazott.
Egy mozdulattal megszabadult a nadrágjától és a boxerétől és szét tolta a térdeimet.Elhelyezkedett a két lábam közt.
-Ez gyors lesz-mondta mire én a háttámlába kapaszkodva,lehunyt szemmel vártam,hogy végre előrelökje a csípőjét.Amikor ezt megtette ,hatalmasat sikítottam.
-Szerintem.Ezt.Az.Egész.Ház.Meg.Hallotta-lihegte mosolyogva.Az ágy nyikorgott a tempó alatt ,de Schott egy percre sem lassított.Sőt.Képtelenségnek tartom,de mintha még gyorsított is volna.
-Schott..-próbálkoztam a beszéddel,de bevallom nehezemre esett-Schott  én mindjárt....
-Még ne!
-Nem ...megy!
-Tartsd még !Kérlek!Mindjárt-még gyorsabb tempóra kapcsolt.Beljebb és beljebb hatolt .Én pedig csak,hogy kipróbáljak valami újat,egyszer csak összehúztam magam.Schott döbbenten felém pillantott mire újra csináltam.
-Ez .Az.Csak.Még.Egyszer.-szorított össze a szemeit mire újra megtettem.Éreztem ahogy elengedi,magát ,de nekem kellett még egy erőteljes lökés szóval körömmel Schott csípőjébe csípve,rántottam közel magamhoz.A dinamika és mert teljesen bennem volt,repített át a csúcsra.Az a sikoly amit az elején leműveltem,közel nem volt ehhez.
-Na ezt már tényleg mindenki meghallotta-nevetett fel miközben még tolt két utolsót aztán izzadtan feküdt le mellém.Átölelt a sötétben,hogy minél hamarabb lecsillapodjon a testem.
-Tudod-kezdtett bele amikor magamra húztam a nadrágomat.Az ágyról,a feje alatt összekulcsolt kézzel nézte a műveletet-Ezt máskor is megcsinálhatnánk.
-Aha.Akkor holnap.Jó éjt-mosolyodtam el aztán kiléptem a szobából.A többiek döbbent pillantásaival találtam szemben magamat.
-Mi van?-néztem körbe.
-Legközelebb egy kicsit halkabban-röhögött Matt.
-Bocs-mondtam aztán felmentem a szobámba.

2. fejezet

A következő hét is hamar elrepült.A legtöbb időmet Demivel töltöttem és próbákkal,de sokat találkoztam Justinnal.Nagyon jó fej srác.Kedves volt és vicces.Élveztem a vele töltött időt.A gyomrom mindig megremegett amikor megláttam.Nem igazán értem még mindig,hogy mi vele az a nagy titok,de nem bánom,hogy 'újra' megismerem.Kedvelem őt.
Az énekléssel is sokat segített.Megkérte Demi-t,hogy had jöjjön be pár órámra.
-Na jó még egyszer-fogta Demi a fejét a tánc órán pénteken.Nem tehettem róla.Justin egyfolytában röhögtetett és nem tudtam oda figyelni.
-Oké,oké .Menni fog-rázkódott még mindig a vállam,de igyekeztem lenyugodni.Elkezdődtek a Figure 8 -t első ütemei mire én a tükörben nézve magamat,nőiesen és határozottan előre léptem.A koreográfia nekem egyszerű volt.A lényeg az volt,hogy mindig maradjak nő benne.A többi táncosnak már nem volt ennyire könnyű.Az egyik táncos hiányzott.A helyét addig Justin vette át.Az utolsó  refrénnél Justinnak mellettem kellett állni,felső testtel felém fordulva.Nekem pedig csábítón végig kellett simítanom a felső testén aztán amikor a szöveg elérte az impulzust, erősen el kellett őt löknöm magamtól.
-Na végre!-sóhajtott fel megkönnyebbülten Demi-Remek!Nagyon jók voltatok!Mia ne felejtsd el,otthon még gyakorolni ezt a nagyon komoly merengős tekintetet. Úgy kell el énekelni,hogy az arcod tükrözze a dalt.A táncosoknak köszönöm!Pihenjetek sokat holnapig!Mia te pedig még gyere az éneket gyakorolni!
Elköszöntem a táncosoktól.Justin követett minket a kis helységbe mire Demi fenyegetőn ránézett-Justin ,tudod,hogy imádlak,de ha csak egy fél poén is elhagyja itt a szádat és nem hagyod Mia-t dolgozni,kirúgatom a segged innen,világos?-Justin pedig tisztelegni kezdett.
-Na ,most ,hogy ezt megbeszéltük-tapsolt kettőt Demi-Kezdhetjük is!
Mindent beleadtam a dalba.
Még este fürdés közben is a figure 8-t gyakoroltam .Az Ipodomból üvöltött miközben és forró fürdőt vettem meggyújtott gyertyák közt.Semmi másra nem vágytam ,csak egy kis kikapcsolódásra.
-Mia!Keresnek-üvöltött át az ajtón Florida.
-Ki az?
-Justin
-Mond meg neki,hogy várjon meg-kiáltottam utoljára aztán magamban szitkozódtam amiért elfelejtettem,hogy megbeszéltük,hogy ma találkozunk .Kimásztam a kádból,megtörölköztem aztán kimentem a szekrényemhez.Kivettem egy halom ruhát és  felöltöztem. A hajamat szabadon hagytam és feltettem egy natúr sminket ami szempillaspirálból és halvány rúzsból állt.Egész hamar elkészültem aztán lementem a közös helységbe ahol Makenzie már Justin előtt dobálgatta a haját.
-Ne haragudj.Elfelejtetem ,hogy megbeszéltük-szabadkoztam miközben lementem a lépcsőn.
-Semmi baj.Mehetünk?-vette figyelmen kívül Makenziet.
-Persze-léptem el mellettük egészen át az ajtóig.Nem tetszett ahogy Makenzie Justinra néz.Ez baromság hiszen hivatalosan csak két hete ismerem és nem vagyunk együtt,mégis legszívesebben rá üvöltettem volna,hogy 'NE MERJ RÁNÉZNI!'.Morogva megvártam amíg Justin elköszön tőle és csak úgy sétálni kezdtünk.
-Baj van?-nézett rám-Nem beszélsz valami sokat ma..
-Nincs.
-Biztos?
-Biztos.
-Nekem nem úgy tűnik...
-Rossz a látásod-nem volt igazán kedvem vele beszélgetni.Abban a pillanatban ölni tudtam volna egy zacskónyi porért.Meg rémültem attól a szükségérzettől és igyekeztem a földet bámulni.
-Ideges vagy a fellépés miatt?
-Ahha
-Nem kell.Ügyes leszel-mosolygott bátortalanul.
-Kösz-éreztem ahogy megszédülök egy pillanatra.
-Hé,Mia!Jól vagy?
-Mi?Persze.Megvagyok-szedtem össze magam.Nem éreztem még ennyire gyengének magam sohasem.
-Csak mond el mi van!-ültünk le egy nagy sziklára.
-Nem akarok most erről beszélni-a hangom megremegett.
-Értem.De ugye tudod,hogy ettől még számíthatsz rám,bármi van.
-Köszönöm-csak ennyit tudtam mondani.Ettől kezdve egész este egy szót sem szóltunk.Sétáltunk egy nagy kört aztán visszaindultunk.
-Sok sikert holnapra-nézett rám szomorúan elmosolyodva amikor a házhoz értünk.
-Köszi-azt akartam,hogy megöleljen.Érezni akartam a teste melegét .A nyakába akartam fúrni a fejemet,de nem tettem.Nem ölelt meg,és én sem őt.Ürességet érezve a mellkasomban csuktam be az ajtót.Aztán felmentem az emeltre a szobámba.Megmostam az arcomat ,átöltöztem pizsamába és próbáltam elaludni.Nem akartam az ingerre gondolni.Gyűlöltem,hogy ilyen gyenge vagyok ezzel szemben.

Reggel lezuhanyoztam aztán elolvastam Demi üzenetét aki arra kért,hogy hívjam,hogy ha felébredtem.Megcsörgettem .Arra kért,hogy menjek be egy fellépés előtti próbára .Felöltöztem és elindultam.
-Jó reggelt-mosolygott szélesen amikor meglátott.
-Neked is.
-Kezdhetjük?
-Persze-dobtam le a táskámat aztán beálltam a táncosok közé.Elpróbáltuk .Nem volt semmi baj vele.
Közeledett az adás.A fodrász épp a hajamat csinálta hippi fonásba .A sminkes is megérkezett.A szememet ismét sötéttel emelték ki a számat pedig vörös rúzzsal.A styleist vörös ruhát és hozzá illő kiegészítőket adott rám.Kész voltam,hogy megmutassam mit tudok.Én kezdtem.Kezdeni a legnehezebb.Meghallottam a nevet mire beálltam az ajtó mögé.Az ajtó lassan szétnyílt.
Lehajtottam a fejemet .A dal első ütemei elkezdődtek.A táncosok minden erős ütemre pózt váltottak.Én csak álltam köztük lehajtott fejjel .Aztán hirtelen felemeltem és énekelni kezdtem .Egy lépés előre,megáll.Újabb lépés,megáll.Refrén ,rogyaszt,megdöntött mellkassal énekel.Újabb lépés.És újabb .Oldalra dőlni,hagyni,hogy a táncosok megtartsanak aztán a refrénnél vissza lökjenek.A lassú résznél lehajtott fejjel az orrunk elé nézni.Felkapni a fejünket amikor meglátjuk ,hogy mellénk állnak.Sokáig a szemébe nézni,végig simítani a mellkasán aztán amikor közelebb hajol és a zene elkapja az impulzust, erőteljesen ellökni és előre menni.A dal végén pedig a hang rebegtetésnél hullámvonalban leborulni.
Őrült tapsihar hangzott fel mire szélesen elmosolyodva felálltam.
-Nagyon jó volt Mia-kezdte ismét Simon-Bár jó volt,de most mégsem érte el azt a vonalat amit múlthéten túl is szárnyaltál.Nem a hangoddal volt a gond...téged nem éreztelek annyira biztosan mint akkor.Szedd össze magad!
-Köszönöm-motyogtam.Én nem éreztem rossznak és éppen ezért bántott amit Simon mondott.
-Egyet kell értenem Simon-val-vette át a szót Paulina-Tényleg nem voltál benne 110%-n .Lehet azzal rontottad el,hogy az előző dalt úgy énekelted el ahogy ezzel magasra téve a lécet magadnak.Nem tudom mi volt ez a mai,de remélem jövőhéten jobban oda teszed magad-mosolygott keserűen.
Szomorúan hagytam el a színpadot.
-Semmi baj,szuper voltál-ölelt át szorosan Florida.Ő az utolsó volt .Addig próbálta önteni belém a lelket.Aztán fel kellett mennie a színpadra.Gyönyörű rózsaszín ruhája lánya hullámzott utána miközben felfutott a színpadhoz vezető lépcsőre.A Christina Perri-A thousand of year című számát adta elő.Nagy sikert aratott.Ő pozitív kritikákat kapott szóval viruló fejjel jött le a színpadról.
A kiszavazásnál Schott,Maria és én álltunk ott utolsónak.A gyomrom remegett.Féltem.Féltem a párbajtól és,hogy el kell hagynom a műsort.
-És ...aki ...biztos,hogy....jövőhéten is ...velünk lesz.....SCHOTT MARSHALL!-az amit akkor éreztem amikor nem az én nevemet mondták ki,leírhatatlan volt.Sírni lett volna,kedvem ,de tudtam,hogy vár rám egy harc amit meg kell még nyernem.
Este otthon maradtam és a dalszöveget gyakoroltam.Holnap lesz a párbaj.Már nagyon várom.Izgulok miatta.Mindennél jobban tovább akarok jutni!!
-Szia-dugta be Justin a fejét a szobába.Florida  többiekkel volt.
-Szia-mosolyogtam.
-Segítek gyakorolni ha gondolod.-állt oda mellém,hogy leolvassa a papíromról,mit fogok énekelni.
Justin leült az ágyamra én pedig elé álltam egy üveget tartva a kezemben mikrofon gyanánt.Lehunytam a szemem és énekelni kezdtem.A refrénnél a mellkason majd' beleszakadt.Szívből énekeltem.Az utolsó sorok után kinyitottam a szemem és a döbbent Justin arca bámulta az enyémet.
-Mih-azh?-lihegtem.
-Ha ezt holnap is így fogod elénekelni...-mosolygott sejtelmesen.
-Akkor jó volt?
-Több volt mint jó.Kibaszott jó volt!-csillant fel a szeme.
-Köszönöm-és még mielőtt észrevettem volna mit teszek,magamhoz öleltem.Egy tű sem fért volna el küzdtünk.
-Ööö...bocs-húzódtam el zavartan-Nem akartam.
-Nem ,semmi baj-rázta meg a fejét-Gyere ide!-húzott újra magához.A vállába fúrtam a fejemet .Így álltunk a szoba közepén hosszú percekig.Éreztem az illatát .Döbbenten elhúzódtam.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Én...emlékszem az illatodra-a szívem majd' kiugrott a helyéről.Ez az illat...biztonság érzetem támadt tőle.Justin ismét a karjai közt tartott.Nem győztem betelni azzal a 'Justin illattal'.Hűvös arcbőre a nyakamat súrolta amitől kirázott a hideg.
-Justin?-kérdeztem.
-Hm?
-Ha azt mondanám feküdjünk le,te megtennéd?-néztem rá.Döbbenetében a szeme majdnem kiugrott a helyéről.Még a levegője is bent rekedt.
-Te most viccelsz velem?-fürkészte az arcomat.
-Nem viccelek.Feküdj le velem!Tudom,hogy már nem vagyok szűz.A naplómban leírtam.De ..arra nem emlékszem,hogy milyen.Milyen érzés együtt lenni valakivel.Te vagy a legjobb barátom.Benned megbízom-érveltem.
-Mia én nem hinném,hogy...-kezdte ,de a kezemet a szája elé tettem.Megcsókoltam a kulcscsontját és közelebb húztam magamhoz.Ő nem reagált semmit.Neki döntöttem a falnak és lehúztam róla a felsőjét.A szemkontaktust végig tartottuk.Levettem magamról én is a pólómat ,a tekintete pedig akaratlanul is a melleimre tévedt.Szinte láttam ahogy harcol magával.Megfogtam a kezét és az egyik mellemre tettem.Válaszul elakadt a lélegzete.Az arcomat az ő arcéhoz dörgöltem és a füle mögötti érzékeny pontot megpusziltam.Felmordult és a hajamba túrva lecsapott a számra.A nyelve átsiklott az ajkaimon és érzéki játékot kezdett el játszani az enyémmel.A pulzusom megemelkedett és a nyakába kulcsoltam a kezemet.Belenyögtem a csókunkba.Mire Justin hirtelen elhúzódott.A tekintete sötét volt .Elfordította a fejét.
-Mi a baj?
-A fenébe is!Megígértem magamnak,hogy ezúttal mindent jól fogok csinálni.Ne csináld ezt velem mert meghalok.Vedd fel a pólód!-utasított és oda dobta hozzám .Teljesen össze voltam zavarodva.
-Ne nézz már így rám!-túrt a hajába.
-Totál hülyét csináltam magamból-motyogtam-Azt hittem tetszem.
-Mert tetszel is!Mia ha csak rád nézek merevedésem van-röhögött fel kínosan-De nem akarom elsietni a dolgokat.Többet jelent mindennél,hogy legjobb barátok vagyunk.De egy barátság-extrákkal kapcsolat most mindent tönkretenne.
-Értem.Most elmennél légyszi?-néztem rá.
-Mi?Ne már!-háborodott fel-Én csak neked akarok jót!-húzott le az ágyra maga mellé.A mellkasán pihentettem a fejemet ,ő pedig fél kézzel átölelt.
-Te vagy a legjobb barátom-motyogtam félálomban.
-Tudom-puszilta meg a fejem tetejét aztán lehunytam a szemem.

1.fejezet

-Mia Olivia Becckert-diktáltam be a nevemet amikor megérkeztem az X-Faktor házhoz.
-Hello Mia-mosolygott rám Schott Bennett amikor átengedtek a kapun.Segített felvinni a bőröndömet a szobámba aztán le is lépett azzal,hogy 'Akkor majd később találkozunk'.Egyedül maradtam szóval elkezdtem kipakolni.A ruháimat betettem a szekrénybe és az otthonomra emlékeztető dolgokat az éjjeliszekrényemre illetve arra a keskeny polcra ami az háttámla felett volt.Egy pár kép,plüss állatok,kabala ,könyvek ,száj formájú telefon ..és a többi.
-Sziaaa!-üvöltöttek fel hirtelen mögöttem mire megfordultam és a beválogatóban megismert Florida-val találtam szemben magamat.
-Szia-öleltem át szorosan.Végre nem éreztem magam annyira egyedül.Florida maga volt a pozitivitás.Sugárzó méz szőke haj,sugárzó arc ,sugárzó mosoly és csupa élénk szín az öltözékében.
-Hogy utaztál?-dobta le a katonai táskáját az ágyára és rágyújtott egy füves cigire.
-Egy komor pasi mellett aki amikor hangosan felröhögtem,lepisszegett és egy pattanásos minnesotai gyerekkel akivel harcolnom kellett a könyöktámaszért-fintorogtam.Hát nem ezek voltak életem legjobb órái-És te?
-Az egész flancos család akkora felhajtást csinált,hogy szerintem olyan rokonaim is itt vannak akiket még életemben nem láttam.Lakókocsival jöttünk mert az összes adáson itt akarnak lenni,de nincs pénzük szállodára vagy egyéb szálláshelyre.Szóval maradt a lakókocsi-szörnyülködött ő is.
-Akkor mindkettőnknek nagyon élvezetes volt-nevettem aztán kopogtak az ajtón.Demi volt az.
-Sziasztok-mosolygott-Tudom,hogy még csak ma kezdtetek ,de szeretném ha már ma elkezdenénk.Skála gyakorlatok lesznek.Egy óra múlva-kacsintott aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan szívódott is fel.
-Hű-pislogott kettőt Florida.
-Hozzá kell szokni-mosolyogtam nyugodtságot sugallva.
-Ha te mondod-motyogta-Hé!Szerinted a skálázás után le lehet lépni?
-Nem tudom.Majd kérdezd meg Demitől.
-Elmehetnénk valahova.Elvégre ez az első esténk Losi-ban-villantott rám egy sokat mondó mosolyt.
-Nem tudom-húztam el a számat-Majd meglátjuk..
Demi nem viccelt.Egy óra múlva összeszedett  minket Flordiával.Két óra kemény skálázás után pedig szabadok voltunk.
-Na akkor lelépünk?
-Nem hiszem Flo-ráztam a fejemet-Fáradt vagyok.
-Ne csináld már Mia!Ez az első esténk és ...és..-gondolkozott,hogy mivel vehetne rá a menetelre-Ez Los Angeles.Nem az unalmas Canada.Gyere már!Kérleeek-ráncigálta a kezemet.A végére meggyőzött.Ki tudja?!Lehet,hogy tényleg tök jó buli lesz belőle..!
Florida összegyűjtötte a többieket is akiknek többsége rábólintott.A fiatalabbak velünk tartottak,de az idősebbek inkább otthon maradtak.
Átöltöztem ,hagytam,hogy a hajam hullámosan omoljon le a vállamon át egészen a derekamig.A sminkemet felfrissítettem aztán vártam,hogy mindenki más is elkészüljön.Végül elindultunk és maradjunk annyiban,hogy mindenki nagyon-nagyon élvezte a bulit.NAGYON.NAGYON.Egymás után rendeltük a feleseket amiket hamar be is pusztítottunk.Kezdtem magam egyre jobban érezni.Florida felrángatott magával az asztalra és ott kezdtünk az ütemre ringatózni.Schott feljött mellénk és hozzám dörgölőzött.A fejünkbe szállt a pia,de azért nem voltam annyira részeg szóval levánszorogtam és inkább leültem.Hagytam,hogy a testem lecsillapodjon.
-Mia?!-hallottam meg magam mögül ahogy egy kellemes,mély hang mondja.Megfordultam.Mögöttem úgy egy 1 70 magas srác állt.Barna haja volt és barna szemei.Fekete bő felsőt és fekete nadrágot viselt arany cipővel.
-Igen?
-Régen láttalak-hajolt közelebb,hogy megöleljen,de feltartottam a kezemet jelezve,hogy álljon meg.Zavartan nézett rám.Nem értettem ,hogy ki ő és mit akar.Nem ismertem.-Mi van veled?
-Ne haragudj,de te ki vagy?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Justin-nézett értetlenül-Mia ne szórakozz már velem!
-Nem szórakozom.Fogalmam sincs ki vagy.1 éve volt egy balesetem.A memóriám 80%-t elveszítettem.-látszott rajta ,hogy teljesen kiakad.
-Azt mondod,hogy gőzöd sincs arról,hogy ki vagyok?-túrt a hajába.
-Sajnálom-ráztam meg a fejemet-De a naplómban sem szerepeltél.És egy fotón sem.A szüleim sem meséltek rólad.Miért?Ki vagy te?-néztem fel rá.Elkövetkeztettem a hangos zenétől és csak a száját néztem ami most vékony vonallá keskenyedett.
-Senki.Felejtsd el-aztán ott hagyott.-nem értettem ezt az egészet.A találkozás után már nem volt kedvem tovább bulizni.Szóltam a többieknek és inkább haza mentem.A szobámban ülve a plafont bámulva törtem a fejemet.De nem.Valóban nem említett a naplóm még csak a Justin-hoz hasonló nevet sem.Nem érdekelt az idő.Tárcsáztam a legjobb barátnőmet aki biztos voltam benne,hogy tud segíteni ezen nekem.
-Hallo?-hallottam meg a hangját.Megnyugtatott.
-Szia Ashely.Rá érsz most?Szeretnék kérdezni valamit...
-Persze ,mond csak-motyogta.Biztos,hogy felkeltettem.
-Ki az a Justin akit a balesetem előtt ismertem és most Los Angelesben van?-hallottam ahogy a hangja megremeg amikor eljutott a tudatáig kire is kérdeztem rá.
-Szerintem ez nem jó ötlet-köszörülte meg a torkát.
-Ashely,szeretném tudni,hogy ki ő és miért nem tudhatok róla.Egy képen sem szerepelt,a naplómban nem találtam róla semmit és anyáék sem meséltek róla.Szóval?-a hangom határozott volt.
-Istenem-motyogta -ezt majd inkább ő mondja el.Figyelj én ebbe nem akarok beleszólni.De ha megfogadsz egy tanácsot,vannak dolgok amik miatt végül is nem is rossz,hogy elvesztetted a memóriád.Ez egy ilyen dolog.Ne bolygasd.Higgy nekem!-de rácsaptam a telefont.Hogy merészeli azt mondani,hogy jó,hogy elveszettem a memóriámat?! Persze.Hiszen fogalma sincs ,hogy milyen.Hogy eleinte még a szüleimet sem ismertem fel.Aztán az emlékeim egy része valahogy vissza jött.Mindig volt valami ami beugrott és ahhoz tudtam kötni a dolgokat.De ez csak az első hétig tartott.Onnantól fogva,már nem igazán jött olyan,hogy 'Hű igen,tényleg.Emlékszem!' .Rengeteg dolgok újra kellett tanulnom,de már egészen megtanultam együtt élni ezzel.

Másnap reggel korán felkeltem.Letusoltam és hajat mostam .Hagytam ahogy a vizes tincsek az arcomba hulljanak. Nem volt sem kedvem ,sem erőm,hogy megszárítsam.Felöltöztem és feltettem egy natúr sminket aztán beültem a TV-elé.Mire Florida lejött a lépcsőn a közös nappaliba,addigra már a hajam is természetes ,száraz(!!) hullámokban omlott a vállamra.
-Te miért nézel ki úgy hajnalok hajnalán mintha a Cosmopolitanből lépél volna ki?-dobta le magát mellém ásítva,kócosan,pizsamában.
-Florida 10 óra van-nevettem fel.
-Az az hajnalok hajnala-bólogatott.Szép lassan leszállingóztak a többiek és Florida is felébredt.
-Sziasztok!-jelentek meg hirtelen a mentorok-Milyen volt az első este?
-Alkoholos-szenvedett Schott.Szegény csúnyán másnapos volt.
-Hát akkor tanultatok belőle-vette lazára Demi,de Simon ennél sokkal szigorúbban nézett Schottra-Akkor én kezdeném is a hetet a lányaimmal-biccentett felénk mire Florida,Makenzie és én elindultunk vele .Amíg az énektanárhoz nem értünk,egyeztettük a tervet.
-Makenzie ,neked van már ötleted a számot illetően?-nézett rá Demi.
-Hát én igazából a Let it go-ra gondoltam-húzta ki magát .Floridával egymásra néztünk és majdnem kibuggyant belőlünk a nevetés.Makenzie szinte szánalmasan próbálta beédesgetni magát Deminek.
-Szerintem neked erős még az a dal,de majd kipróbáljuk. Rendben-tapsolt kettőt-Floridával kezdek.Mi ketten félre vonulunk,ti pedig mentek az énektanárhoz skálázni!
Nos mindent összevéve nagyon nagyon élveztem.Flordia után én jöttem.Megbeszéltük,hogy Rihanna-What Now című számát fogom énekelni.A hátteret is megbeszéltük és a ruhán is elkezdtünk filózni.Aztán az énektanárnál,(Marie-nél) neki is kezdtünk a gyakorlásnak.

Ez a hét iszonyatosan gyorsan eltelt.Már csak azt vettem észre,hogy szombat reggel van és a gyomrom őrülten görcsöl.
-Izgulsz?-ugrott rám Florida a főpróba előtt.Sután bólintottam.Mindenkinek a sminkesekhez és az öltöztetőkhöz kellett mennie.Fel vettem a RUHÁT (csupa nagy betűvel!!!!) és a kiegészítőket is megkaptam.A hajamat mély loknikba göndörítették ,füstös sminket és vörös rúzst kaptam.Az adás elkezdődött. Én a második reklám utáni első fellépő voltam.Kivitték nekem azokat az átlátszó dobozokat ,emelvénynek építve.A úgy a dal háromnegyedénél kell majd oda állnom amikor a lassú részt követően jön az a 'kiugrás'.Hallottam ahogy az egyik statiszta szól,hogy készüljek.A gyomrom cikázni kezdett.Azt hittem hányni fogok.Florida biztatóan  megszorította a kezemet és sok szerencsét kívánt.Motyogtam egy 'köszönöm' félét aztán hallottam ahogy megkezdődnek a felkészülést játszó kisfilmek.
-Ma.Este.Az .X-factor színpadán-harsogta a műsorvezető-Mia Becckert!-mondta ,a két szárnyú ajtó pedig lassan széthúzódott.A dal első ütemei felcsendültek én pedig lassan előre léptem.A távolba meredve,igyekezve minden eddigi lelki sérülésemet a dalba sűríteni .
Amikor jött az imént említett rész..amikor a lassú dallamokat hirtelen újra elönti az impulzus .A szívem beleremegett .Adrenalin járta át a testem és kirázott a hideg.A hajamba túrtam ,a What-t szót apró előredőléssel nyomatékosítva.
A dal végén,én még mindig hatás alatt álltam amikor hirtelen az egész nézőtér őrült tapsolásba kezdett.Még Simon is mosolyogva és állva tapsolt.Igyekeztem visszatartani a könnyeimet miközben Chloe mellettem termett.
-Mia a beválogatáson nem voltam 100%-ban biztos,hogy neked helyed van itt.A hangod ,bár van még mit rajta javítani,de bámulatos.Mégis az az érzésem volt,hogy nem fogod bírni.Hogy szellemileg és lelkileg nem vagy idevaló.De most ezzel a produkcióval meggyőztél.Egyszerűen lenyűgöző volt-mondta Simon miközben a tollával szórakozott az asztalon.A kritikát tapssal díjazta a közönség.
-El sem tudom mondani mennyire büszke vagyok rád-mosolygott Demi melegen-Első adáson,ilyen maximálisan teljesíteni,nagyon-nagyon ritka!Nehéz lesz űberelni a jövőhéten,de remélem sikerülni fog!
Mindenkitől jó kritikát kaptam.És,hogy folytassam így tovább.Viruló fejjel mentem le a színpadról ahol Florida szinte fellökött ,akkora lendülettel ölelt állt.
Schott után ő következett.Ő Icona-Pop-The night  című számát adta elő.Nagyon nagyon ügyes volt.A végén felsorakoztunk és csak reménykedtünk.A csuriba tett ujjak meghozták a szerencsét.Sem Florida,sem én nem estünk ki.Egy Elizabeth nevű nő esett ki .A műsor végén amikor Floridával mentünk le a színpadról hirtelen az a Justin gyerek állt meg előttem.Úgy viselkedett mintha nem is találkoztunk volna előző este.
-Hé!Csak azt akartam mondani,hogy nagyon ügyes voltál-villantott rám egy mosolyt.
-Köszi-rágcsáltam a számat.
-Megtennéd,hogy nem csinálod ezt?-hunyta le a szemeit.
-Mit?
-Hogy rágod a szádat?
-Miért ne?
-Csak ne csináld és kész!-villantott rám egy ellenvetést nem tűrő pillantást mire azonnal abba is hagytam.
-Elmondod?
-Mit?-nézett most rám ő kérdőn.
-Hogy mi az a rohadt nagy titok veled?Ashley azt mondta,hogy tőled várjam majd a magyarázatot mert ő ebbe nem akar beleavatkozni.
-Milyen kedves-morogta Justin halkan-Semmi különös.Azzal,hogy teljesen kiesett neked,kaptam egy lehetőséget,hogy helyrehozzam.Nem foglalkoznál inkább ezzel?Ismerj meg!-nagyszerű.Miért nem csinálnak egy csoportot Ashley-vel a 'Miért jó,hogy autóbaleseted volt és szarra sem emlékszel' címmel?!
-Hah-horkantam fel.
-Nincs kedved meginni valamit?-nézett rám kétkedőn.
-Figyelj.Nagyon aranyos vagy meg minden,de mivel nem tudom,hogy miért annyira jó,hogy totál nem emlékszem rád,az is lehet,hogy komplett őrült vagy és talán jobb is,hogy ki vagy zárva az életemből.Én csak..most nem akarok bonyodalmakat ,érted?
-Nem nem értem.Kérlek.Csak egy kávé.Azt szeretném ha megismernél.Te csak azt sejtheted ,hogy valami nem jó történt és jobb lenne elkerülni de .. a helyzet az,hogy nem ismersz.És ha jól tudom a régi mottód között az is ott volt,hogy 'Nem ítélek el senkit sem ismeretlenül'.Pedig most pont ezt teszed...-villantott rám egy nyertes mosolyt.
-Oké.Alkut ajánlok.-rágtam a körmömet a nagy agyalásban.
-Még pedig?
-Egy este.Ha szimpatikus vagy,akkor felőlem folytathatjuk ezt az egész 'ismerkedős' gebaszt,de ha nem vagy az,akkor nem erőlteted rám magad és békén hagysz.
-Megegyeztünk. De előre megkérlek,hogy tekints el teljesen a múlttól.Mármint arról amiről nem szeretném ha tudnál.
-De miért nem mondod el?-kérdeztem amikor leültünk egy közeli kávézó puffos ülésére.
-Azért-sóhajtott-Mert mint már említettem ,kaptam egy új esélyt arra,hogy megismerj.Nem akarom,hogy megtudd és azért ne akarj majd beszélni velem mert elítéled a régi tetteimet.Most mindent jól akarok csinálni-nézett a szemembe.Mélyen a szemembe.Megijesztett mert szinte éreztem ahogy belém lát.Látja mint azt mit belül érzek és ami belül tombol bennem.Senki nem tudja a történetemet.És megijesztett az,hogy milyen közel éreztem őt magamhoz.Szóval meg is törtem a szemkontaktust.
-Na és-köszörültem meg a torkom-Hol kezdjük ezt az egész ismerkedéses izét?
-Az elején-bólintott elmosolyodva.-Szia.Justin Drew Bieber vagyok.19 ,nemsokára 20 éves.14 voltam amikor megismertelek,rá úgy egy évre elköltöztem .Nem sokra rá pedig Los Angelesben kötöttem ki.Az első albumom a My World ,Canadából egészen a Madison Square Garden-ig repített.Aztán jött a többi albumom,végül a Believe ,ami akkor siker lett,hogy körbe koncerteztem a világot.Több mint 48 millióan követnek twitteren.-csillogott a szeme.Izgatott lett ahogy a rajongóiról kezdett el mesélni.Aztán végül rám nézett-Én csak a baleset előtti Mia-t ismerem.Most te jössz!
-Mia Olivia Becckert vagyok.17 ,nemsokára 18 éves.Egy éve amikor megkaptam a jogsimat,teli erőből egy fának csapódtam és olyan erővel fejeltem le a kormányt,hogy elveszítettem a memóriám 80%-t.A legtöbbet a régi életemről a naplómból,a fénykép albumaimból és a szüleimtől tudtam meg.Ó és persze Ashley-től.Elég nagy törést okozott nekem ,hogy semmire sem emlékszem.Depressziós lettem.Vagdostam magam és drogoztam.Amikor a suliban szóltak az igazgatónak,hogy állandóan vérzik az orrom,hatalmas nagy szarba keveredtem.Valahogy kikecmeregtem a szituációból,de arra már ne emlékszem,hogy hogyan.Nem beszéltem senkivel.Amikor beszélni akarta,énekelni kezdtem.Nagyon nehéz időszak volt,de ez segített.A suliban figyeltek fel rám illetve az énekhangomra.Egyfolytában szerepeltettek.Aztán Ashley meggyőzött, hogy jelentkezzem az X-Factorba.Elöször kinevettem ,de végül egyre többet gondoltam rá.A szüleimnek nem volt elég pénze arra,hogy rehabra küldjenek,de azt hiszem egészen jól vagyok.Csak néha tör rám a késztetés,de egészen jól küzdök ellene.Szeretnék tiszta maradni,de sajnos van,hogy megingok.Igyekszem egy új életet kezdeni.Azért jöttem az X-Factorba,hogy az megváltoztasson mindent.Nagy lehetőség és ha ennek ,vége ,talán már nem is lesz szükségem az elvonóra.-gondoltam magamban,de ezt neki nem akartam elmondani.
-Nem változtam annyit mint amennyire te gondolsz-mondtam végül.-Ashley tanácsára jelentkeztem az X -Factorba és ennyi.Azon kívül csak úgy voltam.
-Mia-köszörülte meg a torkát,de végül nem mondott semmit-Még mindigRihanna a kedvenced?
-Ő a példaképem és ez mindig is így fog maradni.De már régen nem hallgatok pop-ot.-ráztam meg a fejemet-a The Beates a kedvencem.És a Smith Ó és a The Doors.Meg persze az Oasis.-mosolyodtam el.
-Mi lett a kis pop mániás kislánnyal?-nézett hitetlenül,de a szemén láttam,hogy belül mosolyog.
-Hát..Felnőtt.

Bocsánat kérés

Khm szóval igen.Hetek illetve hónapok óta nem került fel semmi új rész a blogra.Ez többek közt azért van mert teljesen elhagyott az ihlet.Talán egy kicsit túlságosan is siettetettem Hannah és Justin kapcsolatát.Előfordulhat.A lényeg az ,hogy hiába kértétek és én hiába álltam neki többször is,egyszerűen nem tudtam semmi értelmes és elfogadható részt kiírni.Éppen ezért hanyagoltam egy kicsit ezt az egészet.Sokat filmeztem illetve sok könyvet olvastam,sok történetet hallottam innen-onnan.És írói képességeimnek eleget téve elkalandoztam azon,hogy ebből egészen jó kis történetet lehetne írni...szóval bocsánat azoktól akiknek a történeteire nem igazán koncentráltam rá,azért volt mert éppen új blogot kreáltam:D
Szeretném ha ezt a történetet is megszeretnétek és figyelemmel kísérnétek mert valahogy ezt így közelebb érzem magamhoz és ennek talán a végére is érek egyszer :D
Igyekszem sok részt hozni ,de persze ez a magánéletemtől is függeni fog.Mondjuk heti egy részre számítsatok,de persze lehet,hogy többet is írni ki fogok írni.Majd kiderül..

Na!  Nem is tartanálak titeket tovább fel . Hozom is az első részt;)

# Mellékelt ,de FONTOS !!!!!!  A TÖRTÉNET EGYEDILEG ELKÉPZELD X-FACTOR MENET SZERINT FOG MENNI.NEM FELTÉTLEN FOG MINDEN MEGEGYEZNI AZ EREDETI X-FACTOR USA-VAL!!!