1.fejezet

-Mia Olivia Becckert-diktáltam be a nevemet amikor megérkeztem az X-Faktor házhoz.
-Hello Mia-mosolygott rám Schott Bennett amikor átengedtek a kapun.Segített felvinni a bőröndömet a szobámba aztán le is lépett azzal,hogy 'Akkor majd később találkozunk'.Egyedül maradtam szóval elkezdtem kipakolni.A ruháimat betettem a szekrénybe és az otthonomra emlékeztető dolgokat az éjjeliszekrényemre illetve arra a keskeny polcra ami az háttámla felett volt.Egy pár kép,plüss állatok,kabala ,könyvek ,száj formájú telefon ..és a többi.
-Sziaaa!-üvöltöttek fel hirtelen mögöttem mire megfordultam és a beválogatóban megismert Florida-val találtam szemben magamat.
-Szia-öleltem át szorosan.Végre nem éreztem magam annyira egyedül.Florida maga volt a pozitivitás.Sugárzó méz szőke haj,sugárzó arc ,sugárzó mosoly és csupa élénk szín az öltözékében.
-Hogy utaztál?-dobta le a katonai táskáját az ágyára és rágyújtott egy füves cigire.
-Egy komor pasi mellett aki amikor hangosan felröhögtem,lepisszegett és egy pattanásos minnesotai gyerekkel akivel harcolnom kellett a könyöktámaszért-fintorogtam.Hát nem ezek voltak életem legjobb órái-És te?
-Az egész flancos család akkora felhajtást csinált,hogy szerintem olyan rokonaim is itt vannak akiket még életemben nem láttam.Lakókocsival jöttünk mert az összes adáson itt akarnak lenni,de nincs pénzük szállodára vagy egyéb szálláshelyre.Szóval maradt a lakókocsi-szörnyülködött ő is.
-Akkor mindkettőnknek nagyon élvezetes volt-nevettem aztán kopogtak az ajtón.Demi volt az.
-Sziasztok-mosolygott-Tudom,hogy még csak ma kezdtetek ,de szeretném ha már ma elkezdenénk.Skála gyakorlatok lesznek.Egy óra múlva-kacsintott aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan szívódott is fel.
-Hű-pislogott kettőt Florida.
-Hozzá kell szokni-mosolyogtam nyugodtságot sugallva.
-Ha te mondod-motyogta-Hé!Szerinted a skálázás után le lehet lépni?
-Nem tudom.Majd kérdezd meg Demitől.
-Elmehetnénk valahova.Elvégre ez az első esténk Losi-ban-villantott rám egy sokat mondó mosolyt.
-Nem tudom-húztam el a számat-Majd meglátjuk..
Demi nem viccelt.Egy óra múlva összeszedett  minket Flordiával.Két óra kemény skálázás után pedig szabadok voltunk.
-Na akkor lelépünk?
-Nem hiszem Flo-ráztam a fejemet-Fáradt vagyok.
-Ne csináld már Mia!Ez az első esténk és ...és..-gondolkozott,hogy mivel vehetne rá a menetelre-Ez Los Angeles.Nem az unalmas Canada.Gyere már!Kérleeek-ráncigálta a kezemet.A végére meggyőzött.Ki tudja?!Lehet,hogy tényleg tök jó buli lesz belőle..!
Florida összegyűjtötte a többieket is akiknek többsége rábólintott.A fiatalabbak velünk tartottak,de az idősebbek inkább otthon maradtak.
Átöltöztem ,hagytam,hogy a hajam hullámosan omoljon le a vállamon át egészen a derekamig.A sminkemet felfrissítettem aztán vártam,hogy mindenki más is elkészüljön.Végül elindultunk és maradjunk annyiban,hogy mindenki nagyon-nagyon élvezte a bulit.NAGYON.NAGYON.Egymás után rendeltük a feleseket amiket hamar be is pusztítottunk.Kezdtem magam egyre jobban érezni.Florida felrángatott magával az asztalra és ott kezdtünk az ütemre ringatózni.Schott feljött mellénk és hozzám dörgölőzött.A fejünkbe szállt a pia,de azért nem voltam annyira részeg szóval levánszorogtam és inkább leültem.Hagytam,hogy a testem lecsillapodjon.
-Mia?!-hallottam meg magam mögül ahogy egy kellemes,mély hang mondja.Megfordultam.Mögöttem úgy egy 1 70 magas srác állt.Barna haja volt és barna szemei.Fekete bő felsőt és fekete nadrágot viselt arany cipővel.
-Igen?
-Régen láttalak-hajolt közelebb,hogy megöleljen,de feltartottam a kezemet jelezve,hogy álljon meg.Zavartan nézett rám.Nem értettem ,hogy ki ő és mit akar.Nem ismertem.-Mi van veled?
-Ne haragudj,de te ki vagy?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Justin-nézett értetlenül-Mia ne szórakozz már velem!
-Nem szórakozom.Fogalmam sincs ki vagy.1 éve volt egy balesetem.A memóriám 80%-t elveszítettem.-látszott rajta ,hogy teljesen kiakad.
-Azt mondod,hogy gőzöd sincs arról,hogy ki vagyok?-túrt a hajába.
-Sajnálom-ráztam meg a fejemet-De a naplómban sem szerepeltél.És egy fotón sem.A szüleim sem meséltek rólad.Miért?Ki vagy te?-néztem fel rá.Elkövetkeztettem a hangos zenétől és csak a száját néztem ami most vékony vonallá keskenyedett.
-Senki.Felejtsd el-aztán ott hagyott.-nem értettem ezt az egészet.A találkozás után már nem volt kedvem tovább bulizni.Szóltam a többieknek és inkább haza mentem.A szobámban ülve a plafont bámulva törtem a fejemet.De nem.Valóban nem említett a naplóm még csak a Justin-hoz hasonló nevet sem.Nem érdekelt az idő.Tárcsáztam a legjobb barátnőmet aki biztos voltam benne,hogy tud segíteni ezen nekem.
-Hallo?-hallottam meg a hangját.Megnyugtatott.
-Szia Ashely.Rá érsz most?Szeretnék kérdezni valamit...
-Persze ,mond csak-motyogta.Biztos,hogy felkeltettem.
-Ki az a Justin akit a balesetem előtt ismertem és most Los Angelesben van?-hallottam ahogy a hangja megremeg amikor eljutott a tudatáig kire is kérdeztem rá.
-Szerintem ez nem jó ötlet-köszörülte meg a torkát.
-Ashely,szeretném tudni,hogy ki ő és miért nem tudhatok róla.Egy képen sem szerepelt,a naplómban nem találtam róla semmit és anyáék sem meséltek róla.Szóval?-a hangom határozott volt.
-Istenem-motyogta -ezt majd inkább ő mondja el.Figyelj én ebbe nem akarok beleszólni.De ha megfogadsz egy tanácsot,vannak dolgok amik miatt végül is nem is rossz,hogy elvesztetted a memóriád.Ez egy ilyen dolog.Ne bolygasd.Higgy nekem!-de rácsaptam a telefont.Hogy merészeli azt mondani,hogy jó,hogy elveszettem a memóriámat?! Persze.Hiszen fogalma sincs ,hogy milyen.Hogy eleinte még a szüleimet sem ismertem fel.Aztán az emlékeim egy része valahogy vissza jött.Mindig volt valami ami beugrott és ahhoz tudtam kötni a dolgokat.De ez csak az első hétig tartott.Onnantól fogva,már nem igazán jött olyan,hogy 'Hű igen,tényleg.Emlékszem!' .Rengeteg dolgok újra kellett tanulnom,de már egészen megtanultam együtt élni ezzel.

Másnap reggel korán felkeltem.Letusoltam és hajat mostam .Hagytam ahogy a vizes tincsek az arcomba hulljanak. Nem volt sem kedvem ,sem erőm,hogy megszárítsam.Felöltöztem és feltettem egy natúr sminket aztán beültem a TV-elé.Mire Florida lejött a lépcsőn a közös nappaliba,addigra már a hajam is természetes ,száraz(!!) hullámokban omlott a vállamra.
-Te miért nézel ki úgy hajnalok hajnalán mintha a Cosmopolitanből lépél volna ki?-dobta le magát mellém ásítva,kócosan,pizsamában.
-Florida 10 óra van-nevettem fel.
-Az az hajnalok hajnala-bólogatott.Szép lassan leszállingóztak a többiek és Florida is felébredt.
-Sziasztok!-jelentek meg hirtelen a mentorok-Milyen volt az első este?
-Alkoholos-szenvedett Schott.Szegény csúnyán másnapos volt.
-Hát akkor tanultatok belőle-vette lazára Demi,de Simon ennél sokkal szigorúbban nézett Schottra-Akkor én kezdeném is a hetet a lányaimmal-biccentett felénk mire Florida,Makenzie és én elindultunk vele .Amíg az énektanárhoz nem értünk,egyeztettük a tervet.
-Makenzie ,neked van már ötleted a számot illetően?-nézett rá Demi.
-Hát én igazából a Let it go-ra gondoltam-húzta ki magát .Floridával egymásra néztünk és majdnem kibuggyant belőlünk a nevetés.Makenzie szinte szánalmasan próbálta beédesgetni magát Deminek.
-Szerintem neked erős még az a dal,de majd kipróbáljuk. Rendben-tapsolt kettőt-Floridával kezdek.Mi ketten félre vonulunk,ti pedig mentek az énektanárhoz skálázni!
Nos mindent összevéve nagyon nagyon élveztem.Flordia után én jöttem.Megbeszéltük,hogy Rihanna-What Now című számát fogom énekelni.A hátteret is megbeszéltük és a ruhán is elkezdtünk filózni.Aztán az énektanárnál,(Marie-nél) neki is kezdtünk a gyakorlásnak.

Ez a hét iszonyatosan gyorsan eltelt.Már csak azt vettem észre,hogy szombat reggel van és a gyomrom őrülten görcsöl.
-Izgulsz?-ugrott rám Florida a főpróba előtt.Sután bólintottam.Mindenkinek a sminkesekhez és az öltöztetőkhöz kellett mennie.Fel vettem a RUHÁT (csupa nagy betűvel!!!!) és a kiegészítőket is megkaptam.A hajamat mély loknikba göndörítették ,füstös sminket és vörös rúzst kaptam.Az adás elkezdődött. Én a második reklám utáni első fellépő voltam.Kivitték nekem azokat az átlátszó dobozokat ,emelvénynek építve.A úgy a dal háromnegyedénél kell majd oda állnom amikor a lassú részt követően jön az a 'kiugrás'.Hallottam ahogy az egyik statiszta szól,hogy készüljek.A gyomrom cikázni kezdett.Azt hittem hányni fogok.Florida biztatóan  megszorította a kezemet és sok szerencsét kívánt.Motyogtam egy 'köszönöm' félét aztán hallottam ahogy megkezdődnek a felkészülést játszó kisfilmek.
-Ma.Este.Az .X-factor színpadán-harsogta a műsorvezető-Mia Becckert!-mondta ,a két szárnyú ajtó pedig lassan széthúzódott.A dal első ütemei felcsendültek én pedig lassan előre léptem.A távolba meredve,igyekezve minden eddigi lelki sérülésemet a dalba sűríteni .
Amikor jött az imént említett rész..amikor a lassú dallamokat hirtelen újra elönti az impulzus .A szívem beleremegett .Adrenalin járta át a testem és kirázott a hideg.A hajamba túrtam ,a What-t szót apró előredőléssel nyomatékosítva.
A dal végén,én még mindig hatás alatt álltam amikor hirtelen az egész nézőtér őrült tapsolásba kezdett.Még Simon is mosolyogva és állva tapsolt.Igyekeztem visszatartani a könnyeimet miközben Chloe mellettem termett.
-Mia a beválogatáson nem voltam 100%-ban biztos,hogy neked helyed van itt.A hangod ,bár van még mit rajta javítani,de bámulatos.Mégis az az érzésem volt,hogy nem fogod bírni.Hogy szellemileg és lelkileg nem vagy idevaló.De most ezzel a produkcióval meggyőztél.Egyszerűen lenyűgöző volt-mondta Simon miközben a tollával szórakozott az asztalon.A kritikát tapssal díjazta a közönség.
-El sem tudom mondani mennyire büszke vagyok rád-mosolygott Demi melegen-Első adáson,ilyen maximálisan teljesíteni,nagyon-nagyon ritka!Nehéz lesz űberelni a jövőhéten,de remélem sikerülni fog!
Mindenkitől jó kritikát kaptam.És,hogy folytassam így tovább.Viruló fejjel mentem le a színpadról ahol Florida szinte fellökött ,akkora lendülettel ölelt állt.
Schott után ő következett.Ő Icona-Pop-The night  című számát adta elő.Nagyon nagyon ügyes volt.A végén felsorakoztunk és csak reménykedtünk.A csuriba tett ujjak meghozták a szerencsét.Sem Florida,sem én nem estünk ki.Egy Elizabeth nevű nő esett ki .A műsor végén amikor Floridával mentünk le a színpadról hirtelen az a Justin gyerek állt meg előttem.Úgy viselkedett mintha nem is találkoztunk volna előző este.
-Hé!Csak azt akartam mondani,hogy nagyon ügyes voltál-villantott rám egy mosolyt.
-Köszi-rágcsáltam a számat.
-Megtennéd,hogy nem csinálod ezt?-hunyta le a szemeit.
-Mit?
-Hogy rágod a szádat?
-Miért ne?
-Csak ne csináld és kész!-villantott rám egy ellenvetést nem tűrő pillantást mire azonnal abba is hagytam.
-Elmondod?
-Mit?-nézett most rám ő kérdőn.
-Hogy mi az a rohadt nagy titok veled?Ashley azt mondta,hogy tőled várjam majd a magyarázatot mert ő ebbe nem akar beleavatkozni.
-Milyen kedves-morogta Justin halkan-Semmi különös.Azzal,hogy teljesen kiesett neked,kaptam egy lehetőséget,hogy helyrehozzam.Nem foglalkoznál inkább ezzel?Ismerj meg!-nagyszerű.Miért nem csinálnak egy csoportot Ashley-vel a 'Miért jó,hogy autóbaleseted volt és szarra sem emlékszel' címmel?!
-Hah-horkantam fel.
-Nincs kedved meginni valamit?-nézett rám kétkedőn.
-Figyelj.Nagyon aranyos vagy meg minden,de mivel nem tudom,hogy miért annyira jó,hogy totál nem emlékszem rád,az is lehet,hogy komplett őrült vagy és talán jobb is,hogy ki vagy zárva az életemből.Én csak..most nem akarok bonyodalmakat ,érted?
-Nem nem értem.Kérlek.Csak egy kávé.Azt szeretném ha megismernél.Te csak azt sejtheted ,hogy valami nem jó történt és jobb lenne elkerülni de .. a helyzet az,hogy nem ismersz.És ha jól tudom a régi mottód között az is ott volt,hogy 'Nem ítélek el senkit sem ismeretlenül'.Pedig most pont ezt teszed...-villantott rám egy nyertes mosolyt.
-Oké.Alkut ajánlok.-rágtam a körmömet a nagy agyalásban.
-Még pedig?
-Egy este.Ha szimpatikus vagy,akkor felőlem folytathatjuk ezt az egész 'ismerkedős' gebaszt,de ha nem vagy az,akkor nem erőlteted rám magad és békén hagysz.
-Megegyeztünk. De előre megkérlek,hogy tekints el teljesen a múlttól.Mármint arról amiről nem szeretném ha tudnál.
-De miért nem mondod el?-kérdeztem amikor leültünk egy közeli kávézó puffos ülésére.
-Azért-sóhajtott-Mert mint már említettem ,kaptam egy új esélyt arra,hogy megismerj.Nem akarom,hogy megtudd és azért ne akarj majd beszélni velem mert elítéled a régi tetteimet.Most mindent jól akarok csinálni-nézett a szemembe.Mélyen a szemembe.Megijesztett mert szinte éreztem ahogy belém lát.Látja mint azt mit belül érzek és ami belül tombol bennem.Senki nem tudja a történetemet.És megijesztett az,hogy milyen közel éreztem őt magamhoz.Szóval meg is törtem a szemkontaktust.
-Na és-köszörültem meg a torkom-Hol kezdjük ezt az egész ismerkedéses izét?
-Az elején-bólintott elmosolyodva.-Szia.Justin Drew Bieber vagyok.19 ,nemsokára 20 éves.14 voltam amikor megismertelek,rá úgy egy évre elköltöztem .Nem sokra rá pedig Los Angelesben kötöttem ki.Az első albumom a My World ,Canadából egészen a Madison Square Garden-ig repített.Aztán jött a többi albumom,végül a Believe ,ami akkor siker lett,hogy körbe koncerteztem a világot.Több mint 48 millióan követnek twitteren.-csillogott a szeme.Izgatott lett ahogy a rajongóiról kezdett el mesélni.Aztán végül rám nézett-Én csak a baleset előtti Mia-t ismerem.Most te jössz!
-Mia Olivia Becckert vagyok.17 ,nemsokára 18 éves.Egy éve amikor megkaptam a jogsimat,teli erőből egy fának csapódtam és olyan erővel fejeltem le a kormányt,hogy elveszítettem a memóriám 80%-t.A legtöbbet a régi életemről a naplómból,a fénykép albumaimból és a szüleimtől tudtam meg.Ó és persze Ashley-től.Elég nagy törést okozott nekem ,hogy semmire sem emlékszem.Depressziós lettem.Vagdostam magam és drogoztam.Amikor a suliban szóltak az igazgatónak,hogy állandóan vérzik az orrom,hatalmas nagy szarba keveredtem.Valahogy kikecmeregtem a szituációból,de arra már ne emlékszem,hogy hogyan.Nem beszéltem senkivel.Amikor beszélni akarta,énekelni kezdtem.Nagyon nehéz időszak volt,de ez segített.A suliban figyeltek fel rám illetve az énekhangomra.Egyfolytában szerepeltettek.Aztán Ashley meggyőzött, hogy jelentkezzem az X-Factorba.Elöször kinevettem ,de végül egyre többet gondoltam rá.A szüleimnek nem volt elég pénze arra,hogy rehabra küldjenek,de azt hiszem egészen jól vagyok.Csak néha tör rám a késztetés,de egészen jól küzdök ellene.Szeretnék tiszta maradni,de sajnos van,hogy megingok.Igyekszem egy új életet kezdeni.Azért jöttem az X-Factorba,hogy az megváltoztasson mindent.Nagy lehetőség és ha ennek ,vége ,talán már nem is lesz szükségem az elvonóra.-gondoltam magamban,de ezt neki nem akartam elmondani.
-Nem változtam annyit mint amennyire te gondolsz-mondtam végül.-Ashley tanácsára jelentkeztem az X -Factorba és ennyi.Azon kívül csak úgy voltam.
-Mia-köszörülte meg a torkát,de végül nem mondott semmit-Még mindigRihanna a kedvenced?
-Ő a példaképem és ez mindig is így fog maradni.De már régen nem hallgatok pop-ot.-ráztam meg a fejemet-a The Beates a kedvencem.És a Smith Ó és a The Doors.Meg persze az Oasis.-mosolyodtam el.
-Mi lett a kis pop mániás kislánnyal?-nézett hitetlenül,de a szemén láttam,hogy belül mosolyog.
-Hát..Felnőtt.